Momó Rádió felnőtteknek

A boldog gyerekekért, és a boldog felnőttekért.

Hechlovszky Krisztina: Momó a kastélyban

momokastelySziasztok!

 

Szeretnétek többet tudni a manók életéről?

 

Elmesélem nektek az egyik legizgalmasabb kalandomat ebben a könyvben.

 

Íme egy részlet:

Hol volt, hol nem volt…

Valahol a nagyvilágban,

Magas dombnak oldalában,

Egy hatalmas ódon várban,

Sötét torony homályában,

Annak egyik szobájában,

Festett, vaskos kő falában,

Titkos, őrzött kamrájában,

Kincs lapul egy faládában.

 

A könyvtárban

 

Momó, kinyitotta a szemét, de csak sötétséget látott. Kitapogatta az éjjeli szekrényen álló petróleumlámpát, és meggyújtotta. A szobát elöntötte a világosság. Mindenfelé könyvek hevertek. Kikerült pár kupacot, és az ablakhoz lépett. Széthúzta a sötétítőfüggönyt és kinézett. A város még az igazak álmát aludta. Az átható sötétségben, csak körvonalak látszottak. Visszament az ágyához, és ránézett az órájára. Hajnali hármat mutatott. Bár még nagyon korán volt, Momó teljesen kipihentnek érezte magát. Elővette az előző nap olvasott kötetet, és belelapozott. Az emberek építkezési stílusáról szólt. De hiába volt ez a fiú kedvenc témája, most mégsem tudta lekötni a figyelmét, mert gondolatai folyton elkalandoztak. Letette a könyvet, és a falon táncoló árnyakat figyelve, elmerengett azokon az eseményeken, amelyek a fenti világból való visszatérése óta történtek.

Szülővárosa, hősként ünnepelte. Kezdetben élvezte a népszerűséget, de aztán már elég fárasztó volt újra, és újra elmesélni a kalandjait. Amikor a Fővárosbeli küldöttséggel, Asztalosvárosba értek, első útjuk Konóhoz vezetett, a könyvtárba. Kicsit megváltozott minden. Az ősi könyvtárba vezető ajtó nyitva állt, és odabenn manók nyüzsögtek. A patkány rágta lyukat befalazták, az eldőlt polcokat a helyükre tolták, és kitakarítottak. A manóvárosokból érkezett könyvtárosok, a könyvek rendszerezésével foglalatoskodtak.

Amikor meglátták Momót, köré gyűltek, és szinte egyszerre próbáltak beszámolni a tapasztalataikról. Az egyik falon, hatalmas tábla függött, rajta az ősi írás megfejtésével. Momót az döbbentette meg a legjobban, hogy mennyire megváltozott a manók gondolkodása. Szinte mindenki vele akart menni a következő utazásra. Amikor közölte velük, hogy a tanács döntése alapján, csak ő, és a barátai mehetnek, elindult a levelek áradata. Mindenki különböző kérésekkel ostromolta. Ha minden tárgyat elhozna a fenti világból, amit kértek, egy évig csak hordhatná lefelé a holmikat.

Ami miatt, most nem tudott aludni, az egy előző nap érkezett levél volt. Egy Miró nevű kismanó írta, és így szólt: „Drága Momó! Ma megmondtam a szüleimnek, hogy ha nagy leszek, én is utazó akarok lenni, mint te! Nekem te vagy a példaképem! Ígérem, nagyon jól fogok tanulni, hogy ha felnövök, veled mehessek!”

Momó, nem tudta, mit feleljen a kisfiúnak, de érezte, hogy megnőtt a felelőssége. Vajon hány gyerek gondolja még így? Nem érezte magát példaképnek, de tudta, hogy nagyon felforgatta utazásával a manók életét. Nem tudta, hogy jól tette-e. Senkit nem akart bajba keverni. Minden nap bement a könyvtárba, hogy minél többet megtudjon az emberek világáról. Rengeteg könyvet elolvasott, az érdekesebbeket haza is hozta. Édesanyjától, Mamótól kapott egy bőrkötéses, vastag füzetet, ebbe írta le az általa fontosnak tartott dolgokat. A füzet, már majdnem tele lett a nyár folyamán, de Momó tudta, hogy még rengeteg mindent nem ismer, és ez arra ösztönözte, hogy még többet olvasson.

 

Ha szeretnéd elolvasni ezt a könyvet, megveheted!

kattints ide

Konó

Updated: 2015-07-23 — 08:05

Vélemény, hozzászólás?

Momó Rádió felnőtteknek © 2015 Frontier Theme